A kerek lányok nem zabagépek

Tudjátok az alapelvem: blogot csak akkor írunk, ha az önös céljaimon túl (egyfajta rendszerezése az értékrendemnek) számotokra is hasznos lehet.

Éppen ezért nem írok nyilvánosan olyan gyakran De képzeljétek: írtam két novellát forgatókönyv alapnak és, és kérem, igen megszületett néhány versem is, ami nagy dolog mert én nem vagyok poéta. Nem, nem ezeket fogom most közreadni. Meg lehet nyugodni az ezen izgulóknak, vagy türelemmel várni a színdarabokra:)

Épp azon gondolkodom, hogy milyen, de mennyire nehéz az emberek szerintem több,mint 80%-ának, mert folyton, azon kattognak, hogy hogyan néznek ki vagy mennyit mutat a mérleg.

Nekem ebből kifolyólag már volt nyilvános vitám, talán sokan emlékeztek rá.

Nagyon hálás lehetek azért, mert kevés helyet hagyok az életemben az ezen való rágódásnak. És nem is vagyok hajlandó utálni magam. Egyébként szinte hősies munka ez egy olyan társadalomban, ahol még az alig 40 kilós emberek is őszinte szívből utálják a testük és hisztiznek, hogy kipukkadnak a háj miatt, ami őket nyomja. Fel sem merül bennük, hogy mennyire önromboló a saját maguk megítélése és mennyire nagyon romboló az ő önértékelésük a nőtársaik számára is! Egyébiránt ez bizonyosan igaz a férfitársaimra is, de ez mégis olyan feminim dolog. Hát egy nagy frászt! A társadalom a kilók tekintetében is megengedőbb a férfiak irányában. Nekik még jól is állhat, férfiasabbnak is mondják őket, de a nők már öt kilónál is hájasnak és igénytelennek vannak beállítva.

Egy valamiért különösképp dühös vagyok: hogy mindig úgy ábrázolnak minket, akik nem vagyunk konfekcióméretek (tudom én, nincs nekem testkép zavarom:), mint valami állandóan  zabáló gépeket.

Ezt kikérem magamnak. Így mutat be minket még egy romantikára hajazó de inkább mély szánalmat keltő szerelmes film, minden élelmiszer vagy illatszer reklám, és még az diabetikus is azt hiszi, hogy mi az életünk nagy részében csupa szart tolunk a testünkbe.

EZ NEM IGAZ! EZ konkrétan hazugság!

Én is láttam vagy két részletet az Élet 250 kiló felett, c. sorozatból. Az tényleg morbid és valóban önbevalláson alapul, hogy hatalmas kalóriamennyiséget visznek be naponta ezek a nagyon súlyosan túlsúlyos emberek, de belőlük aztán egyáltalán nem kéne párhuzamot vonni az össz társadalomra. Mármint minden ötödik emberre, aki valamilyen mértékben túlsúlyos. Az elég durva szám nem?

Egyébként meg a szépségideálok folyamatosan változnak, ami most trendi régen volt ciki, ami régen volt csodás, már túl kerek. Hagyd el a trendeket és élj abban a testben, amiben jól érzed magad!

Jah, egyébként imádok enni. Minden normális ember imád enni. Ez élettani sajátosság. Enni jó. És nem csak fajfenntartó ösztön, éppúgy nem az, mint a szex. Olyan élvezetek ezek, melyekhez nem engedem meg, hogy a bűnt, vagy a bűnözést ragasszák. Bűnözik a halál!! Én élvezem az életet, és naná, hogy szeretem a különböző ízű étkeket!

Sokan el sem tudják képzelni, de a kerek lányok és fiúk lehetnek tudatos táplálkozók, odafigyelhetnek a zöldség és gyümölcsbevitelre és a folyadékfogyasztásra is.

Egyfelől az élet igazságtalan: mindenkink más az anyagcseréje, más a genetikája, más az megelégedettségi szintje, és más az élelmiszer feldolgozási képessége. Másfelől az emberek többségének eszébe sem jut, hogy a „kerek lányoknak” hozott vagy szerzett betegségei vannak, amelyek eleve meghatározza az alakjukat: kétszeres munkával feleannyi fogyást érnek el. Vagy semmit fogyást, de legalább megáll a hízás a sok munka árán. Kinek mi jut. Van aki meg annyit eszik, hogy más minimum beájulna egyetlen elfogyasztott ebédadagtól, de amaz meg se érzi, s cérnavékony marad, és nem is nagyon tesz érte. Van ilyen. Nem is kevés.

Egyébkánt én bevallom, nem vagyok egy követendő példa étkezés tekintetében: annyit eszem, amennyi jól esik és amikor jól esik – ezt különben a bűntudat nélkül élvezem – de ha őszinte akarok lenni, sokkal több mindent és többször szeretnék enni, ha képes lennék rá. Már évek óta kevesebbet eszem, mint a lányaim, vagy a legtöbb barátom. Megdöbbentél? Ejnye, no!? Sajnos most mozgásban sem járok élen, régebben táncoltam, és már alig várom, hogy újra megint és jó intenzíven, ahogy rég.

Szóval rám éppen nem igaz a sztereotípia, ami mögé pedig képileg akár oda is illeszthetnének: „A kövér bige, aki mindent bezabál.”

Nem könnyű mindig felszabadítani magam a társdalom által rám erőszakolt nyomás alól: de szenvedjen, akinek két szarva van:), az élet enélkül is éppen elég kemény! Az étel elfogyasztása a test üzemanyag státuszán túl, az élvezet színtiszta forrása is marad.

Szóval azt szeretném üzenni:

Kerek lányok és fiúk ne utáljátok magatokat! Ne engedjétek, hogy az identitásotok megformálását a rossz énképetek csúnyán elrondítsa, és ne úgy ítéljétek meg magatok, ahogy mások a felszínen látnak benneteket! Tudom, hogy ez nehéz, de kérlek gondolkozzatok el azon kik vagytok ti valójában és nőjetek fel saját magatok elfogadásához! Egy életetek van: tegyetek hát azért, hogy jól érezzétek magatokat a bőrötökben, de semmiképp ne azért, hogy mások előtt jobbnak tűnjetek. Szépek vagytok: belül és igen kívül is. Ne rejtegesd a kerek idomaid, hanem vállald, hogy te így vagy éppen tökéletes. És légy büszke, hogy megteszel sok mindent az egészségedért és ne legyen lelkifurdalásod, hogy ehhez képest nem annyit mutat a mérleg, amennyit „illene” mutatni. Mutasd meg te, hogy neked mi a módi és mi az illik és mások idomuljanak hozzád, amennyiben tényleg szeretnek és tisztelnek. S ha nem tetszik nekik „a pálya” lehet tovább állni, te maradj a vágányodon és haladj szépen előre! Nem te vagy rossz helyen, rossz időben, rossz testben, rossz emberrel: vagyis önmagaddal.  Hidd el, így könnyebb lesz a magadon való külső és belső munka.

És ti mindannyian! Nem vagyunk zabagépek! Kikérjük magunknak, ne dagadtozzatok, ne szégyenítsetek meg, nem vagyunk selejtek! Főleg ne sugározzátok ezt a rossz sztereotípiát a gyerekeitekre: egy életre tönkre teszitek az önértékelésüket a TI belőletek lett csodátoknak!! Tiszteletet kérünk magunknak! Tiszteljetek minket annyira, hogy nem kényszerítetek minket arra, hogy kifogásokat fogalmazzunk meg, miért nézünk ki úgy, ahogy.

Én nem vagyok hajlandó magyarázkodni. Ne is várjátok. Vagyok, aki vagyok. Tisztelj, fogadj el, sugározd vissza rám mindazt, amit tőlem kapsz. Az pont elég lesz nekem. Mert tudd meg: én tisztellek és elfogadlak. Pont.