A média szerepe a testszégyenítsében

Életem talán első olyan meghívásának tettem eleget, amikor VÉGRE azt éreztem a meghívásnak semmi köze a származásomhoz: sem jó cigányként nem akarnak mutogatni, sem „cigányügyi szakértőként” (sicc!), hanem csupán azért, hívnak meg, aki vagyok: kulturális antropológus szakember. Húsz év végeláthatatlan tanulás gyümölcse ez, néhány diploma a fiókban, egy két külföldi kiküldetés, megannyi önkéntes gyakorlat, tudományos cikk angolul és magyarul és máris: a TV2 soft műsorának kulturális antropológus vendége lehetek. Valahol mélyen: felemelő is lehetne.

A smink szobában csak a sminkesek köszönnek vissza nekem, Sarka Kata a másik meghívott, nem. Mintha érezné, hogy van tőlem mitől tartania. Nekem ok.

Előző este agyban győzködtem magam, hogy finom legyek és nőies… Akkor sem sikerült, de azért győzködtem magam: hátha sikerül megmakacsolni magam, a cél miatt, meg az üzenet, meg ilyesmit hoztam fel az indulataim ellen… Summa summárum: ahogyan ezt láthatjátok nem voltam túl hidegvérű, konkrétan a lányom azt mondta hogy a kanapéról a földig röhögte magát vehemens stílusom miatt, drága anyósom meg imát mondott el, hogy meg ne nyissam a szám még egy szóra. A „nem szólok” országában élünk ma. Ez a normális, a többiek, mint én: rendszerellenesek vagyunk. Cool. (a lányom azt mondta ezt a szót többet ne használjam: cool:)

A beálláshoz mikro portot kapok és leültetnének, a nekem megmaradt helyre, Katus Attila és Kata közé. Mint kiderült: az „év ideális test izéjének kitüntetettjei” között. Pillanat alatt ugly (esetlen) határvonalnak éreztem magam a két „ szép”:) között. Talán nem túl finoman jeleztem, hogy jobb ha egymás mellett foglalnak helyett, úgyis ők az év izéi. Tudom: izé vagyok. Talán az idő teszi a sprődségemet, talán a tudat bőszít fel, hogy mennyi hasznosat tehetnének ezek a „szépek” és ahelyett…. a gyermekeink és mi látjuk kárukat.

Brit kutatás bemutatásával kezdünk. Nyilvánvaló, hogy a britek mindenre tudnak egy „szarságot”, ezt még a 14 éves lányom is tudja. Most azt találták ki, hogy szerte küldtek egy képet, amit a különböző országok kedvükre fotoshoppolhattak, aszerint, hogy mit gondolnak ideális testalkatnak az országukban. Tessék itt van a két kutatás lehet megtekinteni. Nagyon tudományos.:)

Nem meglepő módon szinte minden ország favoritként egy abszolút az életben az országukban nem tipikus nő avagy férfi ideált formált meg, ehelyett a médiában leginkább látott alakokat rajzolták meg. Érdekes megtekinteni a Columbia és Amerika ideáljait.

Sarka Kata szerint minden embernek arra van ideje, amire akarja hogy legyen. (Egy hetet kívánok neki, két gyerekkel (akije van), panelben, egyedülálló anyaként, váltóműszakban, két munkahellyel és egy felvételiző gyermekkel, meg egy hiperaktív balettos, szertornás, zongorással, minden (anyagi és emberi) segítség nélkül!!, tuti elnézést kérne sok nőtől, akik közül sokan a fent leírtaknak is bőven a híján vannak, tehát sokkal nehezebb szituációban kell létezniük. Üdv a magyar valóságban! Egyébként Kata, az ő elmondása szerint most is diétázik (nem fogyókúrázik:), mert még mindig nem elégedett saját magával. Őszinte leszek: egyáltalán nem érdekel Kata lelki és fizikai állapota, önmagához és testéhez való viszonya. Az érdekel, hogy az én gyermekem, és vele a tiéd kedves olvasó, és még vagy tízezer másik anya egyetlen szeme-fénye, őt nézi a tévében, mint közszereplőt, és lájkolja a képeit. A nő képét, aki mindig elégedetlen magával, aki mindig küzd maga ellen, aki fél megenni egy szelet tortát, aki a műsorában a cukorral édesített ételre vagy sütire úgy hivatkozik, mint amitől óvakodni kell: „Vigyázat finom/édes percek következnek” a sütievéshez, vagy csoki falatozáshoz pedig egyenesen és minden kertelés nélkül maga a BŰN fogalmát köti: „néha meg lehet engedni, hogy BŰNÖZZÜNK”, de egyből hozzáteszi: „De akkor azt másnap, vagy még az nap délután le kell edzeni/mozogni” – kvázi: ezzel vezekelni kell!

Hadd használjam már azt a szót, hogy vezekel, ha ő simán a bűn szóra asszociál az EVÉSSEL kapcsolatban! Ez nonszensz! Enni nem csak az emberi élet alapvető szükséglete, hanem a nagyon kevés dolgok egyike, amely nem csak kiszolgálja a szervezetünket, hanem mesés, csodás örömöket élvezetet is nyújt számunkra, ha átengedjük magunkat az ízek élvezetének. És kikérem magamnak, hogy állandóan valami folyton faló evőszörnyhöz hasonlítsanak minket teltkarcsúakat. Nem vagyunk zabálógépek, nem eszünk csilliárd mennyiséget, csak élvezzük az ízeket és vele az életet. Ezt a bűnhöz kötni, – engem mélyen felháborít, dühít és kiakaszt.

Hadd fokozzam! Az sem bűn, ha tíz sütit eszik meg egyszerre valaki. Nem bűn! Az egészség szempontjából nem helyes, egyenest hiba: az egészségtelen táplálkozás negatívan hat a szervezetre és a testképre is. A mértékletesség éppen úgy a saját test tisztelete, mint annak igényes táplálása. De nem fog senki börtönbe kerülni az evés miatt. Ugyanis a bűn az egy büntetőjogi kategória: börtön jár érte, meg/vagy pénzbüntetés, a szavazójog megvonása és főleg a TÁRSADALOM KIUTASÍTÁSA. Ha a gyermekeinkbe ehhez fűződő képeket ültetünk el az evéssel kapcsolatban, előre be nem látható károkat okozunk bennük, az önértékelésükben és az egészséghez való viszonyukban.

Katus Attila a beszélgetés során szépen visszavonult (tényleg bírom ezt a csávót), remélem azért mert érezte, hogy nincs joga büszkének lenni egy olyan címért, amiért nem tett semmi különlegeset, mert hét valljuk be: Ő és a Kata a testükből (is) élnek meg. Mármint nagyon fontos része a megélhetésüknek, hogy megfeleljenek a média által sugárzott tökéletes testképnek. Azért fizetik őket, hogy erre odafigyeljenek: tényleg ez a dolguk, naná, hogy úgy néznek ki, ahogy.

Jaj, most érkeztünk el arra a pontra amikor az olvasóban felmerülhet, hogy a molett hölgy sajt maga fogadatlan prókátora. Tévedés. Életem nagy részét, elég vékonykán éltem le. Egy felől a gyermekkori éhezés miatt, másfelől, a terhesség okozta betegségek miatt, harmadrészt a stressz és sok táncedzés miatt. De őszintén mondom, – mit hazudjak túl vagyok már a megszépítős tinikoron- soha, de soha nem kaptam annyi pozitív visszajelzést a nőiségem miatt, mint mostanában dúsabb idomokkal. 🙂

Természetesen mozgok. Régebben rendszeresen futottam is, a balesetem miatt ezzel még várok, de már táncolok ismét, két stílusban is, és jógázok amennyit lehet. Imádom az ízeket. Az élet egyik legszebb és bűn nélküli ajándékai.

Kérlek drága barátaim: élvezzétek az életet, benne a sok ízeket, figyeljetek oda az egészségetekre, mozogjatok, mert az feltölt és adrenalinnal árasztja el a testeteket, és egyetek finomakat is, ha úgy kívánja kedvetek. 🙂

Bocskor Bunkó Gábor azt volt képes mondani minap (csorróság) hogy „egy molett (kövér) nőben nincs mit szeretni”. Te jóóóóó ég, hány millió ember sértett meg ezzel és hány csodálatos barátomat és barátnémet, akiknek a körmük alatt több érték van, mint ennek az embernek a ‘legnemesebb’ gondolatában.

Sajnos ezeket a gondolatokat igazolja a minap olvasott általános iskolai tesztkérdés is: „Szerinted ki a legszebb az osztályodban?” Majd egyből kontráznak is a feladatlapban a nagyon okosok: „Szerinted olyan jók is amilyen szépek?”

Tehát aki kövér, molett, teltkarcsú, telt, nem átlagos, nem kifutó modell: nem lehet annyira nemes, kedves, jó, bölcs, okos, odaadó, tehetséges, mint a kék szemű, szőke fürtös hajú, vékonyka társai. — a kérdés kimondatlanul is ezt ülteti el az olvasókban, és ezt: „én nem vagyok olyan, mint a Júlia, aki a legszebb, tehát én csúnya, gonosz és rossz ember vagyok…., és még ma csokit is ettem, én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem…”—igen eltúloztam, de remélem megértitek mire próbálok rámutatni!

Visszatérve Katus Attilára, akit ugye szeretünk:), tőle egyszer egyik nagyon tanult és képzett idióta riporter kollégám azt bírta kérdezni, hogy „Volt e már valaha, – így mondta: valaha!,- molett barátnője?” Mi van???? Ő nagyon intelligensen azt válaszolta: „Persze……”- higgyük el neki, hiszen ha ígyen volt: csak neki lett sokkal teljesebb az élete és gazdagodott megannyi buja tapasztalattal.

Kata, drága Kata, tudom, hogy zokon vetted, amiket mondtam az öt perces soft műsorban, de okom volt rá: felelősséged van: mikrofon van a kezedben, kamerák előtt állsz és közszereplőnek vallod magad. Bánj vele jól! Kérlek soha ne társítsd az élet csodás ajándékát a finom falatokat a bűnhöz és ne kelts félelmet az emberekben, inkább azt mutasd meg, hogyan lehet az életet élvezve jól, helyesen táplálkozni. Ha tudod. Ha félelmeid vannak (mert vannak!) az étellel kapcsolatban, azt kérlek magaddal intézd el és ne vetítsd ki a következő generációra, egyikükben a te szépséges gyermekeid is ott rejlenek: had legyen egészséges kapcsolatuk az étellel és az élettel.

Aki ismer tudja: én nem vagyok egy megmondó ember: de nagyon elegem van abból, ahogyan az emberekről gondolkodunk: mindegyikünkben egy-egy szív lakik. Az szépítsen meg minket, ne első sorban a kilók és a külcsíny. Nem csupán annyira vagyunk JÓK, amennyire vékonyak, sikkesek, divatosak vagyunk, ahogyan a szépség sem csupán a külsőből táplálkozik: nézzetek mélyebbre!

Mindenki abból él, amilye van: én is ragaszkodom ahhoz, hogy kihozzam magamból a bennem lévő nőt. Lányok, nők és asszonyok: ragyogjatok! Legyetek igényesek, tegyétek meg, amit tudtok, magatokért. Ne másért: magatokért! Észre fogja venni a környezeted: nimfák, teremtő lények, anyák, a világ sok terhének a hordozói: nők vagytok!

És ti férfiak: lehetne, hogy attól legyetek nagyok hogy tiszteltek minket és királynőként kezelve, elsőbbséget adtok nekünk? Egy próbát megér. Ti is délcegebbek és magasabbak lesztek. Higgyétek el, nem kell túl sok nekünk…