Drága blogolvasók,
Utálom azokat a bejegyzéseket, amik rólam szólnak (persze mind rólam szól) és nem érzem mögötte a nektek szánt tartalmat, azt ami túlmutat rajtam. Szeretem azt érezni hogy transzformálok valamilyen érzést, mondanivalót tartalmat, segélykiáltást, örömöt, vágyat, ami csak annyira az enyém, amennyire a tiétek is….
Engedjétek meg nekem azt a luxust, hogy most csak jelentést adjak: magunkról:)
Holnap lesz a legidősebb testvérem esküvője. Akkor is szabadságot vennék ki, ha nem lennék már így is betegszabadságon. Csak annyit mondok, hogy szar ügy. (Már bocs a slendrián kifejezésért, de hát: az…)
Lili lányom az egyedüli üdvösségem ezekben a napokban: rucikat próbálunk itthon, meg magassarkúban járunk a lakásban, hogy szokjuk, körmöt festünk újra meg újra, közben csacsogunk, beszélünk a hajunkról, meg a hülye fiúkról. Ilyenek.
Hannus lányom elment Gólyatáborba, ami természetesen felháborít (hogy telhetett el ilyen gyorsan az idő?), és boldoggá is tesz mert Hajrá Hanna, Hajár élet! Közben meg az a hülye gondolat jár az eszemben, főleg amikor nézem magam a tükörben a csini ruhákban, hogy “na nyanyus neked leáldoztak”.
Hát valahogy így. Készülünk a nagy lagziba. A hat testvérem már ki van, agyon dolgozták magukat, szépen lassan minden összeáll, mindennap száz üzenetet váltunk kinek milyen lesz a ruhája, stb., és el is döntöttük, hogy mindenki “világi szépség lesz”, és ha egyszer a Nótár lányok összejönnek, ott kő kövön nem marad. 🙂
Drága barátim,drága bloggerek és blogolvasók: annyi szeretet van a szívemben nektek: legyetek egészségesek, boldogok, feledjétek a bút bánatot, ne csesszétek el az időt olyan ember mellett, aki nem becsül benneteket és ne féljetek bevállalni hogy változtok. Változik az ízlésetek,a vonzalmatok, szívetek, testetek, vágyaitok.
Holnap ti is engedjétek meg magatoknak, hogy boldogok lesztek. Nekem erőt adna, ha tudnám, hogy mindazok, akik energiát és időt szakítottak arra, hogy elolvastak, holnap szabadságot adnának maguknak, a vágyaiknak és engednék hogy ha pár perce is boldogok legyenek. Én is majd kipróbálom, s megírom mi sült ki belőle. Gondolni fogok rátok, s erőt merítek belőletek.
Chears!
Még több bejegyzés
Karácsonyi személyes
Néhány őszinte szó az életünkről. Kitekintő, vagy betekintő az évembe. És fotók is vannak ám a lányaimról.
Nem a reménytelenség tesz boldoggá, hanem a felesleges terhek elengedése. A nem egy életre tervezés, hanem a napok megélése, átélése és a legjobb a pillanatokban való megragadás. Elidőzni a lányaim szépségét bámulva, az illatukat magamba szívva, jajj meg nézni egy jó filmet és felidézni a pillanatait megint, találkozni a drága és szívemnek oly kedves barátaimmal, beszélgetni mindennap a testvéremmel, és felébredni finom álomból és nem munkába menni, hanem tovább aludni.
A Nő és a stigma
Ez az újabb történet egy nő életének tragédiájába enged betekintést. Habár a történet egy letűnt idő megidézésébe vezeti vissza az olvasót, ha figyelmesen követjük az eseményeket, csilingelhetnek a fejekben a vészharangok. Ki ő? Mit követett el? Ő a bűnös? Ki bünteti? S oly régi ez a történet, vagy parasztvakítás lenne minden és mindez tegnap veled történt meg és a Józsival?
Én nem tudom. Csak írtam, amit hallottam.
Kin van a skarlátbetű? S meddig az ítélkezés?
Hétköznapi hősök vagyunk
Szeretek blogot írni. Önkifejezés, mellyel másokkal, akár teljesen idegenekkel is egy hullámhosszra kerülhetünk és átsegíthetjük egymást a különböző élethullámokon. Írni…