Bridget Jones „magasságokban” járok.
Íme itt van, mint a levadászott vad kiterített bőre: az életem. Egyenes adásban írok nektek, magamról. Nem azért vagyok érdekes, mert a történetem olyan fene egyedi lenne (sajnos korántsem!), hanem azért, mert akár a te történeted is lehetne. Rólunk írok, figyeld a sorokat, s találd meg magad a sorok közöttJ Számítsunk egymásra!
Úgy érzem magam, mint a soha le nem forgatott negyedik Bridget film főszereplője. Ezt a sztorit bezzeg nem viszi vászonra senki, pedig hányunkkal megtörténtek ezek! A “happy end” után mi történik? Pédául, ha, ha Jones kisasszony megszüli a gyerekét, aki(k) mindjárt felnőnek, a férjjel finoman szólva nem jön ki a számítás és Jones asszonyság élete delén kurvára egyedül, és kurvára elölről kezdheti, a megmaradt életének megtervezését. Bírnék egy ilyen folytatást. Addig itt az enyém:
- Megerősítő állítás magamnak (Minden nap el kell’ene’ mondanom…): Még mindig szép vagyok. (Ízlések és pofonok. Elúszom a legnagyobb folyó sodrásában.) A nőiesség érzését, egy tízes skálán erős kettesnek érzem magamban. Nyugi már dolgozom rajta: vettem a turiban egy piros kabátot és az Iby-en egy márkás táskát, szintén piros színben, a körmöm hosszú és persze piros. Hajam: vörös. Te jó ég, szinte sikítozza a külsőm „ tartsuk Ilonát vonzónak, nőiesnek” – legalább a hajam maradhatott volna szőke. Mindegy.
- Az ominózus nagyi bugyi kérdés. Szerintem a világ legjobb találmánya. Konstatálom: a tangabugyis korszak örökre kimaradt az életemből. Ezt – bevallom – nem bánom. Van sexi is. Tényleg!
- Bulizások száma: nulla és havi ’langyos kettő’ között. Eszem ágában sincs új partnert keresni. Ezt a témát skippeljük is.
- Készíts montázst! A nevetségesen sok egyedül töltött óráidban szerkessz össze képeket, amikkel bizonyíthatod: ha akarnál, még most is jó nő lehetnél. (Ha még mindig nem hiszel, ehetsz egy nagy fagyit, és mindenképp koccints magadra, egy (- két) pohár borral 🙂 )
- Karriertervezés? Hadd pihenjen még, nem jött el a feltámadás ideje. Erőt gyűjtök, felszívom magam, a mélyben dolgozom és közben építem magam. Jót adni születtem, lejjebb ások hát magamban, ahol az értékes kincseket, – remélem- meglelem. Nem aggódom a jövőm miatt: forrás a természetem: utat tör magának, a bennem lévő muszáj.
- Építsd a kapcsolataid! A legfontosabb: a családommal szeretném mélyíteni a kapcsolatom, és a magam ismételt újjáépítésére és megtalálására tenném a hangsúlyt. Végül is a szingliség nem csak veszteség, hanem egy új élet lehetősége is . (ezt a dumát…:) )
- Próbálj ki új dolgokat! (legalább egyet…) Elkezdtem egy improvizációs tanfolyamot, ahol viszonylagosan kedvemre játszhatok, mások bőrébe bújva és végre nem kell a saját szerepeim igájában vesződve örökké megfelelnem másoknak. Sajnos nem lubickolok ebben a közösségben sem, nem könnyű ám megélni az elvárás mentes létezést. (Meg hát itt is szabályok szerint játszunk azért… de eddig hősiesen kitartok.) Nem találom a helyem ott (sem). Szerepeket játszom, s közben azon gondolkodom, mi lenne ha magamat játszanám el, hogy mutatnék, mit szólnának „a mások”: Hozzám. Olyan érdekes ez: nem vagyok semmi eget rengető… mégis mindig túlon – túl sokadalom…
- No de: a legfontosabb, hogy legyen végre és főleg ismét, egy biztos hajlékunk. Ezt kell(ene)
- most megoldanom.
Lépésről, lépésre.
Éljenek a mindennapok!
