Érintések

Puskinnal a kezemben ringatóztam a 6-os villamoson. Lenyűgöz az 1800-as évek cári Oroszországa, ahol egyszerű törvényszerűségek irányítják az életet meg a halált. Például, hogy a nőknek, ‘akiknek nem jött össze az élet’, szépen elfeküdjenek és meghaljanak bánatukban. „ A lány lelke meghajolt bánatának és megadta magát neki.” – Puskin így ad egyik szereplőjének kegyes halált (Nagy Péter szerencséje). De a világ legnagyobb dámájának (Anna Karenina) tragikus végét is a nagy oroszok egyike (Tolsztoj) vitte papírra. Bírom bennük, hogy nem vacillálnak a sorsokon: A kocka el van vetve: ha illedelmesen nem tud elhalálozni a hős, el fog halálozni illetlenül.

Ezen gondolatok között ülök a villamoson Puskin valóságából pillanatra feltekintek és mintha csak új lapokhoz fújná a tekintetem a szép, úgy olvasok az emberek érintéseiből. Minden érintésnek külön illata van, színe, fülledt szaga és üzenet. Bódítanak a szorosan szedett „életsorok”.

Egy húszas éveinek végében járó egyszerű, smink nélküli puritán leány ül velem szemben. Még nem szült, nem asszonyosodott meg sem alkata sem tekintetében nincs az anyaság jól ismert gondja, megengedhető csapzott fiatalossággal, bizonyára munkás nap után utazik hazafelé. A barátja fölé magasodik. Csak akkor veszem észre hogy vele van, amikor a világ legtermészetesebb mozdulatával, gyengéden megpihenteti a lány vékony kezén az övét.

A bizalom érintése ez. És azt a nyugalmat árasztja, amely az egymás csendes birtoklásából fakad: én a tied, te az enyém. Neked adom én magam és te énnekem. „ Milyen szép.” – mosolyodom el. „Csak azért fogta meg a kezét, mert megtehette.” Egymáséi voltak. A lány nem pirult bele az érintésbe: jól ismert kéz fogta őt mely szavak nélkül adta meg neki azt a támogatást, amire épp szüksége volt.

Felhömpölyög egy újabb tömeg a villamosra, így még szorosabban állnak az emberek. Egy égig érő mulat lány hajol oda egy asszonyhoz. Nem akarom érteni, mit mond, csak a mozdulataira és az arcára figyelek. figyelem a szavakat, most csak a jelenséget figyelem, az emberi kapcsolatokat. Talán figyelmeztette valamire, mert mindkettőjük hanghordozásában annyi szeretet és kedvesség lapul, pedig láthatóan nem ismerték egymás, hisz néhány szót követően mindenki saját útjára tér a villamos két irányába. A mulat lány két perc múlva visszatér, még egyszer odamegy az idegenhez, megérinti a vállát, mosollyal ajándékozza meg, amit a másik szíve teljes hálájával hangosan is kifejez. Nemesség. Az jut eszembe. Segítőkészség, szeretet, és hála. Édes illatok vegyülnek a levegőbe. Eper piros ízeket hord a szél.

Tizenéves suhancok hangoskodása tereli el a figyelmem. Ficánkolnak, mint a vad csikók. A fiú miközben a lány épp telefonál váratlanul odafog a lány teljesen lapos hasára és végigsimítja egészen a lehúzott nadrágja szíjának aljáig, s fel a melle domborulatáig.

Szemérmetlenek. S elhiszik, hogy a világ s benne minden, a villamos is: csak az övék és a pillanat azért született meg, hogy őket boldogítsa.

A vékony kisfiú tesztoszteronnal árasztja el a levegőt: küldetése volt. Mint a nagy madarak úgy járja a násztáncát a lány előtt, hogy bizonyítsa, hogy ő a számára legerősebb, legjobb alfa hím. A lány a mozdulataikban, abban, ahogy ahogy engedte az érintést mindenhol, amilyen közönnyel és bátorsággal viszonozta az érintést és
nyújtotta száját vad nyálcserére, azt sejtettem, ezt az érzést már próbálgatták egymáson, de nagyon közeli még az affér és van mit bizonyítani egymásnak. Nem akartam figyelni a beszélgetésük, de csak megütötte a fülem, hogy milyen büszkén fitogtatják a kis ostobák, hogy semmit nem tudnak egymásról, nincs meg a kedvenc kaja, meg az éveiknek száma sem, de a nyelvük megállás nélkül kalandozott egymáson és egymásban. Vihogva. Persze. Aktus előtti illatok.

Rajtuk felejtettem a tekintetem, így az utolsó pillanatban ugrottam le a villamosról, épp egy ázsiai párnak ütközve ezzel. A lány szorosan odabújt a cérnavékony fiúhoz és ölelte, ahogy csak tudta. A fiú nem ölelte vissza. Nagyon fura látványt nyújtottak. Ahogy távolodtam, többször visszafordultam, hátha alakul az ölelgőzés,  viszonzásra talál a lány kívánása,vagy megfejthetem mit jelenthet ez a fura felemás ölelés. A lány ölelt, a fiú engedte. Nem tudtam kiolvasni az ázsiai lány érzéseit. A fiúét meg se próbáltam megfejteni. A zebránál állva tekintettem vissza, hogy hazafelé vegyem az irányt, amikor egy fekete srác vágott át az orrom előttem. Csak annyit hallottam, hogy azt mondja a lánynak, akit szó nélkül kézen ragadott:”Come!”

Különös erőt éreztem, idegen temperamentum ez is. Mosolyt csalt az arcomra ez

az éles váltás egy másodperc alatt.

Különben ezt szeretem Budapestben: végigmész a belvárosban és megannyi kultúrával, nemzettel és élettel találkozhatsz, ha csak lélegzetre is kinyitod a szemed és a telefon és fülhallgató mögül meglátod az embereket. Kinek mit jelent az ölelés? Melyik kultúrának mit üzen az érintés?

Érinteni muszáj. Mert az kell. Különben meghal a lélek, meg a test. Majdnem mindegy milyen érintés: emberi, szeretetet, szerelem, szex, akarás, irányítás, engedés, gyöngédség, bátorítás…

Az érintés jó. Nagyon jó dolog. Mindennap megölelem a lányaimat. Álomba is szoktam simogatni őket. Sőt néha még éjszaka is odasettenkedek, hogy érintést lopjak magamnak.

Te kit érintettél meg utoljára? Lassan töltsd meg az érintést tartalommal is. Így kifejezheted az érzéseiteket,  gondolataid, szereteted. Veregessétek meg barátotok hátát, fogjátok meg a kezét a barátotoknak, aki tanácsot kér, és a szomorút vigasztaljátok meg, pusziljátok meg a sebeket a piciknek, hogy hamarabb meggyógyuljanak, és szorítsatok együtt, hogy sikerüljön a vizsga vagy kijöjjön a lépés a társatoknak. Fogjatok kezet azzal, akinek sikerült és jól teljesített, simogassátok meg az arcát annak, akinek sima és finom, és csókoljatok kezet annak, aki igazi nő aki megérdemli és aki kedves. És persze szeretkezzetek, érintsétek meg egymást mindenhol. Mert az jó:)

Adjatok egymásnak érintést ajándékba!