Ilonapatak

Fura dolog ez, mert a blogbejegyzéseim mindig valamilyen téma köré csopotosultak, legyen az oktatás ügy, egészségügyi diszkrimináció, vagy nevelőszülőség/gyermekvédelem.   Szóval mindig szem előtt tartottam, hogy mi lenne a leghasznosabb számotokra az én életem különböző aspektusaiból. Érdekes kettősség ez, hiszen én alapvetően zárkozott vagyok, nem adom ki magam. Ebben a helyzetben is inkább mesélő szerepét vállaltam fel  és gondolkodásra közös beszélgetésre hívtalak benneteket.

Mivel úgy döntöttem, hogy lezárom a millamókát (nevelőszülőség témakör), most óhatatlanul jön a kérdés: magamról írjak e?

Nem hiszem. Én magam egyátalán nem vagyok olyan jelentőséggel bíró személy, akinek az élete önmagában közönség számára jól hasznosul.  Magamat inkább megfigyelőnek tartom meg. Leírom azt amit láttam, tapasztaltam, éreztem egy bizonyos szemszögből tekintve a témára.

Azért írtam annyi féle dologról, mert az ilonapatak hajthatatlan töri magának az utat. Soha nem áll meg: olyan a természete, hogy az akadályt eleve lehetőségnek tartja az új utak felfedezésére és megismerésére.

Csobog tovább az ilonapatak

Ahogy előző blogomban is írtam: úton vagyok. Az én utamon. És ez hatalmas szó. Nem mások forgatókönyvében játszom a mellékszerepeket, hanem az enyémben a főt.  Letettem már néhány mérfölkövet az életemben, nem vakon csatangolok. Az én életem rohadt kemény, gondoljatok bele, három gyermeket (két tinit és egy nagyon sok probléműval küzdő kicsit nevelek) egyedül. Mindennap egy maraton.  De hála a képesség hiányomnak: nincs bennem a feladás, az ilonapatak tovább csobog.

Egyébként képzeljétek a doktori suli olyan megújulást hozott az életembe mintha éberkómából eszmélnék. Az agysejtjeim ismét működni kezdenek.:) Sok teher, sok munka, nagy felelősség, de mennyire szuper már, hogy az a feladatom, hogy tanulhatok, több lehetek, konferenciákra mehetek el hallgatóságnak és előadónak. Okos emberekkel együtt lenni és együtt gondolkodni: öröm. Igen. Igen: ez az én természetes közegem. Amikor megkérdezték tőlem, hogyan látom magam a jövőben, mindig azt mondtam, hogy egy ilyen milliőben (ha az A terv bejön) mert én ebben tényleg lubickolok. Lehet, hogy ez nem illik bele a vadóc cigánylány elképzelésbe, de ez van. Ilyenek is vagyunk. Szóval áldás lesz ez a pár év, ha Isten kegyelmet ad…

Úgy döntöttem tehát drága feleim, hogy a blogra szánt időt a harmadik könyvem megírására fordítom. (dobpergés) Mindig is erre vágytam, az első kettő könyvem is ennek ágyazott meg. Ezt még szeretném megtenni  magamért. Ki kívánkozik belőlem, na.

Szóval ígérem fogok jelentkezni: közre adok néhány novellát (apropó a két előző könyvem hangos könyv formává is átalakul és remélem hamarosan ingyen is le tudjátok tölteni és nagyon kacagtok, sírtuk, dühösködtök , ámultak vagy méltatlankodtok rajta. Ígérem szólok róla időben) írott és hangoskönyv formában is.

Szeretlek benneteket. Mind akik megtiszteltek, hogy olvastok engem. Mind akik képesek voltatok együtt érezni velem, és ki némán, ki nyilvánosan kifejezte a véleményét: nagyon nagy tisztelet nekem és tisztelet jár nektek. Soha nem szántam ezt a blogot nagy olvasóközönségnek ( az olvasottsága hullámzó is volt) mindig az volt a cél, hogy a tartalom segítse azokat, akiket el kell érnie, hogy érezzünk együtt és egyet. Minden blogomon megsértődhetnek egyesek, de nem tehetek máshogy: őszinteséget fogadtam az életben és a blogban még inkább. És ez az én blogom én véleményem, ami természetesen szubjektív.  Az oktatás, egészségügy vagy gyermekvédelmi rendszer lehetséges hibáiról beszélni kell, és fel is kell fedni azokat és törekedni kell a megoldásukra. A jót pedig el kell ismerni. A hála az életem egyik legfontosabb része. Ezekben az írásokban bőven lelhettek pédát erre is, arra is.  A szabad ember az, aki mer kételkedni. Én merek. Ezért nem leszek a népszerűségi listák első tíz-ében soha, de higgyétek el én oda soha nem is vágytam. Inkább felpiszkálni szeretnélek titeket: gondolkodjunk együtt.

No jó. Akkor legközelebb jövök nektek egy novellávalaz, Amit a Nő kíván című könyvemből, amit már csak tőlem tudtok megrendelni, de ne tegyétek, igyekszem ugyanis nyilvánossá tenni. A hasznosság sokkal fontosabb, mint a hasznom a könyvömön:)  Kérlek majd írjátok meg hogy tetszettek a részletek.

Szóval most új hullámok következnek. Kérlek tartsatok velem. Ígérem, hogy izgalmas, érdekes, megbotránkoztató és sok szinten lelket érintő témák jönnek a nőknek és férfiaknak, de kizárólag az embereknek:)

Szeretettel:

Ilona