Nem cigányok között büdös cigány, Cigányok között „gadzsó”. De
eldöntöttem, hogy tudni akarom a világot mozgató titkokat. Nem is álmodtam tudós karrierről, meg ilyen badarságkról, csak a függöny mögé akartam látni: ki mozgatja a szálakat…
2003 Hanna lányommal a kezemben túl vagyok az első diplomamunkám leadásán. Teológusként várom a második gyermekem: Lilit.
2006 Kitűnő képesítést szerzek újságíróként, szerkesztőként. Később rendezőasszisztensként. Elkezdődik munkaidőszakom legsikeresebb, legkedvesebb, legteljesebb időszaka. A sosinet.hu-n nem csak enyémek voltak éveken át a legolvasottabb cikkek, de csinálhattam hang és képi anyagokat is (dokumentum kisfilmek) és azért kaptam pénzt, hogy az oktatói munkám tapasztalatit (egészségügyi területen) megírjam. Imádtam.
2010 Tanítok vendég előadóként a SOTE-n (ahol szülésznőként tanultam is), Corvinus-on, kórházakban, továbbképzéseken. Elindul a pályám a felsőfokú oktatási rendszerben. Csoda.
2011 Megjelenik első könyvem Váratlanul címmel. Egy összefüggő regény, mely megszületett a fejemben és a történet velem íratta meg magát. Imádtam.
2006-2016 Számos és számtalan dokumentum film, társszerző szakmai könyveknél, szakmai cikkek megjelenése angolul és magyarul, magyar és külföldi kutatásokban való részvétel. Anélkül hogy törekedtem volna rá kibontakozik a karrierem és látványos lesz a média által.
2012 Bejárom álmaim Amerikáját VIP vendégként. Antropológusként az utcát és zárt közösségeket járom. A sokszínűség gyönyörködtet. Lenyűgöző élmények. És majdnem harminc évesen életemben először: csupán Nótár Ilona vagyok. Elismert szakember. És csinos nő. Nagyon új….
2014 Édesanyámat hirtelen elragadja az gyűlöletes halál. Második könyvem megjelenése (Amit a nő kíván) és a Nő ezer arca kiállítás fotósorozat már csak a neki ajánlottam alkalom lett, nem is tudom, hogyan sikerült végigcsinálni. A tesóim is ott voltak, s én ezt követően egy évre elmentem a semmibe, a gyász fekete eredőjébe.. A műveim megjelennek táncolva, zenei aláfestéssel, stand-up formában, felolvasásokban elismert előadók formába öntésében. Szóval életre kelnek. Csodálatos.
2015 Bársony borításban megkaptam a mester diplomám. Megy a többi diploma és elismerés közé. Kulturális antropológus, társadalomtudós lettem, ami számomra nem egy szakma hanem az életformám. „A másság érték. Megismerni azt a feladatom és továbbadni közvetíteni a kulturális elfogadás jegyében a mesterségem.” Ennél „énebb” foglakozást nem tudok magamnak kitalálni.
2017 Úristen, végre elváltam. Már azt hittem ebbe én belehalok. 14 év alatt elfárasztott a folyamatos kudarc, hogy semmiben nem vagyok elég jó a férjemnek. Hiába voltam életem más területén sikeres, annál jobban alávaló voltam otthon: nőként, anyaként, emberként. A négy éves bírósági huzavona is időt adott ismét megtalálni magamban a nőt, aki független, aki értékes, aki gondviselő, és önálló. Restart! Megváltoztam. Újra születtem.
2019 A szabadfoglalkozású helyett egy ideje bejelentett munkahelyen dolgozom. A könyveim írása halad a háttérben. Családunk új taggal bővült: egy hét éves kislányt vettem magamhoz. A lányaim meg majdnem felnőttek. Te jóó ég, valódi korszakváltás az életemben.
Nótár Ilona vagyok. Anyám lánya, két lány anyja. Cigány szívű, magyar lelkű, író ember. Pedagógus. Tanár. Kutató.
Nem írom le az önéletrajzom, majd tessék olvasni lejjebb. Már akit érdekel.
Hitvallásom van, és nem holmi híres idézetből fakad. Magamat idézem, mert én ástam elő magamból a szavakat, amiből medret vájtam magamnak. Abban szépen elfolyok. Patak vagyok, medret vályok magamnak ott is, ahol eddig sosem volt. Sokszor úttalan utakon vezet a sorsom, arctalan idegenek között, egyedül. Annyiszor mondták, hogy „naa azért ezt nekem már nem lehet”, meg „én ezt nem tudhatom”, „mert cigány vagyok”, hogy ez megtanított engem arra, hogy minderre képesnek érezzem magam, amire te, kedves Olvasó képesnek tartod magad. Köszönöm a leckét, hál’ az Égnek, gyorsan tanulok.
Siker? Elég alacsonyan – másoknak elképzelhetetlenül magason – húztam meg a határt: a forrás, melyben megmerítkezel adjon enyhet és játszódjál vele és benne, de semmiképp ne húzzon gátat az emberek között. Ha ez sikerül: megvagyok. Megpróbálom kitölteni a réseket, és hidat emelni az emberek között: Ember és Ember között. Ha azt kérded mi a munkám: hát ez. Tapasztok, kitöltöm a réseket. Ha kell tanítok gyerekeket, tiniket, felnőtteket, és idősebbeket. Játszok velük, komolykodok, kommunikálok, és kríziseket oldok fel, írogálok, takarítok, beszélgetek, sírok, nevetek, nevelek. Ölelek is.
Most is tanulok. Hivatásos segítő szeretnék lenni. Aki ezt a szakmát választja tudja mit jelent, annak nem kell magyaráznom, aki meg szót sem ért, csak semmirevaló butáskodásnak tartja úgyis a szavam. Csacskaság. Pillanatot nem fecsérlek arra, hogy meggyőzzem őt, mert nekem dolgom van, sok dolgom van: kitöltöm a réseket. Ha tudom.
Ezért írok történeteket. Nem valami szépeket. Mert hazug nem vagyok. Kétszínű sem vagyok: ezer színem van. Ezt írjátok az önéletrajzomba: a kisebbik lányom, Lili, aki az én hősöm azt mondta nekem: „Az életemben egy embert ismertem anya, aki soha nem volt kétszínű, és az te vagy.” Na ez a valami. A többi majd lesz valahogy.
Olvasgass ezen az oldalon, nézz bele egy nő ezer arcába. Ha jó mélyre nézel, esküszöm meglátod a te arcodat is valahol. Beleépítettelek. Nem baj, ha Férfi vagy, ember vagy, akár a Nő. Szólítva vagy.
Ez az oldal rólam szól, de remélem rólad is.
Ezt a bejegyzést olvashatja: angol
