Mi lesz, ha ennek vége lesz? (corona)

Fura, hogy az utóbbi két blogom megírása között  kőkeményen beállt egy soha nem látott  világálság-válság. Hát valahogy materializálódni kellett már a rohadásnak. Mármint hogy véges a Földünk teherbírása.

Mi változott e néhány hét alatt? Hát minden, vagyis  semmi különös. Kicsit többen használnak szájmaszkot, meg kézfertőtlenítőt- aranyáron!. Az orvosi rendelők bezártak (nem krízis helyzetszerűen, nem, nem: bezártak). Ha most éppen beteg vagy vagy leszel, nagyon, de nagyon megszívtad. Mert a kórházak is bezártak. Még a haldoklókat is hazaküldik meghalni. Azokat is, akit nem várnak haza, és azokat is, akikre senki nem fog gondot viselni meg azokat is akikre otthon nem is lehet felügyelni, mert szakszerű felügyeletet igényel.. És nincsenek műtétek  és (kemo)terápiák és diagnózis felállítás sincs (most simán meghalhatsz majd úgy,hog senki em sajnálja le hogy végstádiumú rákos voltál, vagy bélelzáródásod volt, vagy kilukadt a fekélyed, nem derül ki, csak meghalsz oszt kész)….  Egyik ismerősöm apukáját elvitte a mentő, és három nap ide- és oda szállítás után, meddő telefonhívások után derült ki, hogy már egy napja hiába keresik. A búcsúzás luxus. Ki és bejárási tilalom van.

Karantén van: délig a idősek, később a fiatalabbak vásárolhatnak: még minden van a boltokban, jön az utánpótlás, nincs para, de minden olyan drága, hogy ordítják a lisztek, meg a cukrok, főleg a brokkolik, karalábék, csirkemellek, és banánok, hogy ÉHEZI FOGTOK MAJMOK!

Másfél méter távolságot tartani kötelező. Nincs tele a busz, meg metró. Az emberek több, mint 7 százaléka szinte azonnal, vagy néhány héten belül munkanélkülivé vált. Mindenki, aki a szórakoztató iparban dolgozott, vendéglátósként, és aztán a gyárakban, akik nem kapták meg az exportból érkező szükséges anyagot, hogy dolgozhassanak: mentek a levesbe. A nagymenő tanácsadók meg divatcégek sírhatnak, mert a menő szakma a boltos, mert nekik akad munka, az egészségügyisek, meg a tűzoltók, rendőrök…

Ha az volt a vágyad hogy elutazz a tenger mellé, felejtsd el nyugodtan, mert még az is nehézkes hogy egyik városból a másikba elutazz, bármikor megállíthat a járőr, és ha nincs a kimenőre jogosítványod (nélkülözhetetlen munkaerő-papírod) akkor viszonylag nagy büntetésre számíthatsz és ez lesz még rosszabb is. Repülők meg nem járnak. Minek? A vírus miatt minden ország becsukta a kapuit. Nem szállhatsz le és nem szállhatsz fel. Maradjál magadnak a seggeden.

A legrosszabb, hogy a családok, barátok, kapcsolatok el lettek szakítva. Senki nem találkozhat senkivel, csak akivel egy karanténban rekedt. De nem utazhatnak sem a nagyihoz, de még édes testvér a testvéréhez sem. Nincs parti, még 4-5 fős találkák sincsenek  nyílt tereken. Nem lehet.Nincs több esti csendháborító szórakozóhely. Mert nincsenek szórakozóhelyek. Még a bároknak is lőttek.  És mindez nem magyar jelenség,. New York ugyanúgy megállt, mint Canada, vagy Milánó.

Fogalmam sincs miért ilyen ostoba az emberi faj, hogy azt hitte hogy majd tévéből végig nézi Kína versenyét a halállal, de minket  valahogy mindez kihagy.  Csak egy tüsszenéssel tévedtek.

Nem tudom, most mi van Kínával (szerintem soha nem is tudta senki) de az tutti, hogy mos már mindenki benne van a kurva nagy vírusjárvány első, második hullámában.

Különben az a szar, hogy van aki elkapja a coronát és meg sem érzi, két napig gyenge oszt jó van mások meg (sokan) szörnyű kínok között, tüzelő tüdővel, levegőért kapkodva, halálos félelemben, minden szerettüktől elzárva, az életük végén egy pont vagy vessző nélkül, elhagyják ezt a világot. Ez nagyon ijesztő. És nagyon méltatlan. Senkinek nem kívánnék ilyet. És százezrek élik át mindezt naponta. 🙁 🙁 🙁

Azt nagyon bírom, hogy a vírus nem különösebben válogat, és milliomosokat, meg kormányfőket is ugyanúgy meglátogat. Egyenlőség. Némileg, persze. Értem a rafinációt. De, legalább a vírus: nem válogat.

Nincsen suli. Ilyen még soha nem volt. Csak az épp elfelejtett háborús időkben. Itthon tanulnak, kicsik és nagyok. Ugye? Jöhet a millió hála a sokat átkozott internetnek, meg mobil kütyüknek. A gyerekek  megőrülnek az itthonléttől, de legalább lefoglalja, megmozgatja az agysejtjeiket a suli, ami rendszert visz az életükbe…(persze utálják – pont ami elvárható tőlük..) A tanárok hősök. Nem lehet könnyű nekik az biztos.

Karantén: összezárva a bántalmazóval. Maga a pokol. Nagyon nem idilli.

Jaj, kiket érint még súlyosan az ügy. Hát a párokat. Akik egymáshoz lettek kényszerítve: főleg, ha egyik, másik, vagy mindkettő állása megszűnt. Úristen, nem is értem, hogy nem lett magasabb az öngyilkossági ráta! Konkrétan gyilkosokkal és pszihopatákkal

kell élniük a bántalmazást átélőknek 0-24-ben, úgy hogy ebbe belejön a létért való lehetetlen küzdelem, és a gyerekek miatti hangos stresszfaktor. Isten irgalmazzon nekik.

Meg itt vannak azok, akik egyedül maradtak. Vagy épp két állomás között. Ugye itt vannak az egyedülállók, akiket kínoz a magány és az internet az egyetlen kukucs (meg a munkájuk), meg az egyedülálló, elvált anyák, esetleg apák, akik lehetetlennel küzdenek. Ebben a helyzetben eltartani a családot és bírni a gyerekekkel és megvívni a magánnyal: hát nekik is egy nagy kalappal.

Hogy mi lesz ha vége lesz? Szerintem abban igaza volt a nagy vezérnek, hogy ez a vírus csak egy volt a ránk következő sokféle előtt. Ezért  küldi haza meghalni a feláldozhatókat, öregeket, daganatos betegeket, krónikusokat…. és épít új „instant” kórházakat is, sok lélegeztető géppel, a még hadra foghatóknak, hasznos állampolgároknak.

Szóval. Nem. Nem lesz sokkal jobb 

Mi lesz ha vége lesz? Hát világválság lesz.

minden, mint volt. Nem, nem tanultuk egy világjárványból sem.  Miért? Most is úgy teszünk, mintha a világon semmi, de tényleg semmi nem zajlana. Pedig annyi a halott, hogy tömegsírokat ásnak, és nem bírja az égető kapacitása a hamvasztások számát…

Mit tanulna egy szarházi aki napi szinten veri a családot (ahol a gyermek lesz a légzsák a két felnőtt között- tudom mert tegnap mesélték nekem), most még inkább megteheti, és a rendvédelmi szerveknek, konkrétan semmi idejük energiájuk” Most már a mentőszolgálat nem addig „nem tud semmit tenni”  „míg vér nem folyik”, hanem addig míg „súlyos életveszély nem alakul ki” – ezt meg  két hete éltem meg, amikor egy gyermeknek a sérülései csak néhány öltést igényeltek, és még egy kurva kibaszott ideget sem vágott el az ablaküveg”....- (akkor meg minek hítuk őket…)

Mit hitettek? Hogy ha leállnak a gyárak, megbolondul a tőzsde, teljesen megborul az emberi értékrend, a norma (lásd: wc papír=arany, higiénés kézfertőtlenítő= gyémánt), majd minden megint occsó lesz? Dehogy. A hitelbankok, már olyan számolásokba vannak, úgy megsarcoltatnak minket, hogy a legfinomabb számításokkal is, tőlünk a harmadik generációnak sikerülhet kimászni az alig néhány százezres kezdő tartozásból. De, de hidd el, nem leszel az életed birtokosa. A bank lesz az. És ha élni akarsz, meg gyereket nevelni, belemész… Már most éheznk emberek, közösségek, telepek, gettók…. É-H-E-S-E-k. Én tudom milyen érzés. Durva.

S ha kiderül honnan a vírus és kinek van megbízható ellenszere, majd ingyé odaadják, emberségbül vagy valami nagy szervezet vezényszavának engedve? Ugye te is érzed hogy ez nem hangzik túl reálisnak…. És ha nekünk lesz ellenszerünk, majd a kormány ingyé odaadja? Még teszteket se csinálnak te drága naiv! Hogy ne jöjjenek ki a vírusfertőzöttek valós számai, és hogy ne derüljön, ki, hogy kurvára szarul állunk,  mert szarul kezeltük az egészet, (nem kezeltük sehogy, miért? -mert egomán barmok vezetnek minket?, mert birkák vagyunk? , mert alvajáró gépek nézne  vissza a videoszemeinkbő?…).

 Egy család egyik tagja hazajött a legvírulensebb Barcelonából és tudod kinek csináltak, legalább ötszöri próbálkozásra és könyörgésre 1 azaz 1 darab tesztet? Csak annak az egynek. És miután kiderült, hogy pozitív, szerinted csináltak a közvetlenül vele lakóknak? Nem. Két hét karantén. Oszt maraggá nyugton magadnak. Ha majd fulladásnál jársz, bevisznek, s ha késő lesz, hát ennyi, ez a statisztika. És nem szólnak a meggógyultak. Még jó: a corona újra megkapható. Aki okos, kussol:)

Én is szerettem volna tesztet csináltatni, mert gyerekekkel foglalkozom, gyengének is éreztem magam, akartam. A betegséget el tudom viselni, azt nem tudom elviselni, hogy másokat én fertőzzek meg. Persze a másoknak meg tudok bocsátani, ha nekem passzolnak egy virusos hapcit… Jobban megy a megbocsátás, másokért aggódás, mint az ítélkezés és a haraguvás. Emberi rendszerhiba ez nálam,  majd kiszűri az evolúció:)

Hát sem a háziorvos, sem az ügyelet, sem a kórház, sem a mentő nem volt hajlandó kijönni. Kórházba bemenni nem is tudsz, mert ha átengednek a védvonalon, akkor félhetsz, teljesen joggal, hogy soha többé nem is jössz viszont ki. Mindegy. Egyébként én jól vagyok vírusilag, s miattatok én sokkal inkább vigyázok magamra, mint ti én miattam. Ez majdnem tuti.

Szóval a bullshit szöveg, hogy a karantén összehozza a családokat és hogy visszatérünk a régi értékeinkhez, akkora ordas közhely, és ostobaság…. Ember embernek a farkasa. Kanál vízbe folytanák meg egymást. A kényszer, a szegénység, a nyomor, soha nem jó ha koncentrálódik egy pici helyen.

16 éves 4 hónapos veszélyeztett kismamát mentettünk ki a barátja családjától, akik dolgoztatták, ha éhes volt azért kapott, ha szólt, hogy édességet enne picit, akkor jó kis sós fémes ízt kaphatott: a saját vére ízét a  szájában. Ja, most történt. Tegnapelőtt.

Szóval ha ennek vége. Sok házasságnak végre vége lesz. Sokak egyből utána feladják, mert a könnyebbség helyett egy világméretű gazdasági, politikai, társadalmi válságban találják magukat, ahol az emberi élet elég alacsony értéken eladható, s ahol a régi nemes értékeinknek nem hűlt helye lesz, hanem pofán verik, azt aki szóba hozza majd. (Légy alázatos, kerüljed a vitát, bocsáss meg aki arcul csap, másik orca…) .

Szerintem ennek a világnak már rég reszeltek. (Csak azt akartam megúszni, hogy ennek a végjátéknak én is része legyek…) De semmi gond. Vannak még világok. Ne legyetek csököttek kérlek. Nézzetek tükörbe, hát tényleg mi lennék a világon egyedül  életre képes faj? Nyugodtan nevessetek. Ridiculous.

Most őszintén, tényleg azt hiszed, mi vagyunk a leginteligensebb lények az univerzumban?

Annyian a világban megírták különböző bolygók, életformák létezésért, színeknek, bugyroknak, bolygóknak, mit tudom én minek nevezve azokat. De a jó öreg Biblia, ami máig a világ legolvasottabb könyve is említ legalább öt eget, helyszínt, életteret. Pokol, Menny, Seol, Első-Második-Harmadik Ég. És hát ott a jó öreg Purgatórium.

Innentől kezdve tökre nincs jelentősége, hogy hisztek e nekem, vagy sem. Úgyis meglátjuk. Vagy meglátjátok. Tikk-takk…

Bízom bene, hogy az 

A szeretet az a misztikus erő, ami képes minden számítást áthúzva, megmenteni minket.

az igazi értékek megmaradnak, úgy, mint ahogyan a tiszta logika törvényét felborító,a nem várt és nem kiszámítható, ok nélküli, érdemtelen, végtelen, el nem enyésző szeretet. A szeretet, ami két vagy több embert összeköt. A SZERETETBEN HISZEK. Abban a megismerhetetlen és leírhatatlan formájában és erejében, amiről fogalmunk sincs hogy hogy, teljesen képtelenül, de képes megmenteni és mindent megváltoztatni. És hiszek abban, hogy ez a szeretet sokak szívében ott van, remélem, lángra gyúlnak ezek a lámpások, világítanak és megtaláljuk egymást, összekapcsolódunk és átszeretjük egymást egy új világ születésébe. Vagy így, vagy úgy.

Felteszem  hát a kérdést:

• Mi lenne ha egy hét múlva meghalnál? – ez a kérdés most adott. Meghalhatsz egy hét múlva simán. Soha nem volt még ilyen nagy esélyed rá. És nem is kell itenned otthonodból a lábad.– Mit változtatnál meg?

Na majd én megmondom neked: A büdös egy világon semmit. Maradna az évtizedek óta beragadt rutin. És a végtelen biztonságot adó, önhitetés “énmég mndig jobb vagyok, mint mások” (Ugyanúgy megvennéd a sörödet, leszidnád a fattyadat, ülnél a foteledben, vagy kuporognál az ágyadban pizsamában, megnéznéd a sorozatdat, vagy buzulnál a videójátékkal….) Ezek megannyi permutációja ér,  a vége úgyis ugyanaz: SEMMIT NEM VÁLTOZTATNÁL. MERT TÚL MACERÁS. VAGY AMI ENNÉL EZERSZER ROSSZABB (akkor tényleg véged): ÚGY ÉRZED NEM KELL, MERT TE KURVA JÓ VAGY ÉS JÓL CSINÁLTÁL MNDENT. —-különben ez a tajték önteltség pusztít el minket. Trampizmus.

Ó, bocsánat. Megsértettelek?

AKKOR TE, TE MT VÁLTOZTATNÁL? MIT TENNÉL MEG MÉG? 

Írtál pár sort? Visszatekintettél? Elmondtad akinek kell, hogy szereted? Bocsánatokat kértél akiktől kellett? …

(Ha ismernél, tudnád, hogy nekem nem kell világvége, hogy idő előtt szembe köpjem magam az igazsággal, ami fájhat az egómnak. Aztán kihúzom magam, és felállok, és vállalom, aki vagyok, de törekekszem, esküszöm az Élőre, hogy nem kímélem magam, hanem törekszem, hogy sokkal-sokkal hasznosabb tudjak lenni.)

Elnézést kérni mindig tudni kell, tanulni kötelező, megbocsájtani magamnak: kötelező. Szeretni magam: kötelező. Szeretni titeket: jó érzés.)

(Ha most elmennék közületek. Tudnám mit-kit hagyok magam mögött, s mit adományozok magamból az itt maradtakra. Azt is tudni vélem mivel felelek majd magamért, ha kell. A legjobban abban hiszek, hogy van kegyelem, és remélem, hogy jut belőle nekem is, mert nélküle esélyem se lenne, egy szebb bolygóra lépni… )