Nőnapra egy nagy csokor egyenlőséget kérek szépen

Nő vagyok. Anya vagyok. Anyám lánya vagyok. Roma nő vagyok.

Nem szeretnék általánosítani, akinek inge bátran vegye fel, és aztán gyorsan öltözzön át:) Nő napra azt kérem egy csokorba szedve, hogy a roma és nem roma férfiaknak ne legyen dicsőség, „ha más nővel szépen élnek, és a nőnek meg a szégyene és a legnagyobb bűne legyen ha csak félre néz”. Az erkölcsi bűn, vagy értékítélet, az mindkét nem számára jelentse ugyanazt!

Rohadtul nem oké, hogy elviccelik a családon belüli erőszakot: „csak egy pofont kevertem le neki”, „a nőnek a konyhában a helye, ne szóljon a férfiak dolgába”, a megalázás, testi lelki bántalmazás nem menő, akkor sem ha a Féfi csinálja!!! Nem tudom elfogadni, hogy az én nevem a hallgatás, a leveskavargatás, meg a kívánságok lesése és teljesítése mielőtt még elhangzana.  Nem a nő kiváltsága, hogy szedheti az ételt, hogy vasalhatja az inget végeláthatatlan és eldöntse reggelre melyik gatyát készítsem ki az urának! A nőiséget ne kössük össze az alárendeltséggel a szolgasággal és a szolgalelkűséggel!! Felejtsük el hogy a férfinek mindent lehet, a nőnek viszont arra is figyelni kell, hogy  szájára ne vegye a közössége, éppen ezért önmaga vonuljon maga választotta kalitkájába- sorsszerűen, ugye.

Bírom, ha kiveszitek a kezemből a nehéz szatyrot, mert utálok cipelni, csak kérlek azt ne képzeljétek, hogy nem vagyok képes a segítőtársatok lenni bármiben, csak mert gyenge nő vagyok (akár egy házat is kifestek egyedül ha kell). Erős vagyok. A nők erősek.

Ne állítsatok be nagypofájú, alázat nélküli nőnek, mert van véleményem és vagyok olyan vakmerő, hogy a tisztelet hangján el merem mondani a véleményem. Javaslom, a lázongóknak, hogy nőjenek fel, és legyenek úgy férfiak, hogy egy erős és önmagával tisztában lévő nőtől nem megijedtek, hanem tisztelitek, hogy egyéni individuum, aki nem csak általatok és veletek, bennetek képes létezni. Magától is él. Elismerem a férfiasságotok. A tekintélyetek és a szerepeteket is a családban. Tényleg. Ti elismeritek a miénk? „Annyit várj el, amennyit képes vagy adni.” (nesze neked tradícijó, megérkezett az emancipácijó)

Nem kezdem el mesélni, hogy a II. Világháborút megelőzően hogyan indultak a nőjogi mozgalmak, de egyet mondani fogok: akkor is és most is a férfi társadalom és a női társadalom jelentős része is életidegennek és a „hagyományos és tradicionális” értékrend ellenségeinek kiáltották ki őket. Mára nekik köszönhetjük, hogy Amerikában, Angliában, Európában és a világ számos országában a nők szavazhatnak, és jogaikat tekintve egy sokkal egyenlőbb világban élhetünk.

Igen ezeknek a renitens és úttalan utakon utat törő, az esélyegyenlőség mellett mindenáron kiálló egyszerű, hétköznapi háziasszonyoknak, igazi hősnőknek köszönhetjük, hogy ma már nem kérdés a szavazati jog a nők számára és nincsenek tiltólisták arról mit nem tehetnek meg a nők, ami a férfiak számára viszont alap…

Annyira szép ajándék lenne, ha végre megértenék a férfiak és a nők is, hogy a Feminizmus, nem elférfiasodást, vagy egyenest a nőiség elvesztését jelenti, hanem az egyenjogúságért folyó küzdelmet, ahol a nő és a férfi azonos megbecsülést vagy  épp elítélést érdemel! Egyenlő jogokat nekünk is! Egyenlő bánásmódot! Egyenlő megbecsülést! Egyenlő fizetéseket! Egyenlő közteherviselést! Egyenlő munka és szociális feltételeket!

Egymillió posztot olvastam arról, mennyire csodás gyengédség árad belőlünk nőkből. Köszi, ez annyira szép. De ugye azt is tudjátok, hogy mi vagyunk azok, akik képesek vagyunk szülni, akik szoptatjuk a gyermekeinket, akik közben és mellette vagy kiváltképp, képesek vagyunk bármilyen munka elvégzésére: bolti eladóként is ügyesek vagyunk, de hentesboltban is, meg asztalos mellett is, meg logisztikusként is, menedzserként is, tanárként és óvónőként is képesek vagyunk helyt állni. Honnan tudom olyan magabiztosan mindezt? Amikor az első vagy akár a második világháborúk során ott maradtunk a majd üres városokban, a nőknek kényszerűségből is élniük kellett a lehetőséggel, hogy férfiként és nőként is helyt álljanak. S lám, minden működött: Fegyvergyártás, élelmiszeripar, ruha és textil ipar, mezőgazdaság, iskolák fenntartása, gyermeknevelés, házimunka, betegek ápolása…. Soroljam még?

A világ sokszínű és a színek benne mi vagyunk. Ismerjétek meg a személyt és tiszteljétek azt, aki mögötte, vagyis benne van. Ne az ember neme alapján döntsétek el annak lehetőségeit és határait, értékességét, hasznosságát…. A személyiség szabja meg kik vagyunk,  nem a determinált nem.

Aki ezek után is köszöntene engem, minket egyenjogúságért kiálló nőket: nem félünk a csokitól, imádjuk a virágokat, szeretünk nevetni, mindennek örülünk, de szólok: ragaszkodunk az egyenjogúsághoz és egymás kölcsönös tiszteletéhez, megbecsüléséhez és nemet mondunk az erőszak minden formájára!

(A smile és a online képeslap nem feledteti velünk elődeink által rég megfogalmazott célokat.)

Én így vagyok nő. És igen, ezzel együtt vagyok cigány. Nótár Ilona vagyok. Anyám cigány lánya.