Megtartó erő
Minap beszélgettem kedves barátnémmal, ő mondta, hogy az elmúlt év…
Olvass-blogot
Halálok halára – Neked kell életben tartani magad –
Ahogy begyűrűztünk a covidba, egyre hétköznapibb vendég lett a halál,…
Elmagányosodás
Nem voltam képes felismerni a „korlátaim”, amit a társadalom rátestál a nőre, asszonyra, anyára, magyarra, kisebbségire, cigányra, rám…, tudtam, hogy bennem van a gondolat, és útra kell engedjem azt – hinni kellett magamban mindenki más helyett. A mai napig muszáj hinnem magamban, mert „a mások” soha nem változó kicsinyességgel nyomnának el, ítélnének el, hallgattatnának el, pedig a munka, amit végzek sokkal értékesebb a személyemnél: gyermekeknek esélyt adni, életet megszépíteni… Tudom, hogy képes vagyok. És nem adom fel sem a munkám, sem önmagam.
Mi lesz, ha ennek vége lesz? (corona)
Szisztok. Bocsánat. hogy ennyi ideig tartott hgy reflektáljak a sosunkt meghatárzó élethelyzetre. De talán így érthetőbb és érdekesebb lesz véleményem, amibő kiteszek egyetlen rszletet, ami pozitív, és egy kérdés megválaszolására invitálnálak benneteket:
Bízom bene, hogy az igazi értékek megmaradnak, úgy, mint ahogyan a tiszta logika törvényét felborító,a nem várt és nem kiszámítható, ok nélküli, érdemtelen, végtelen, el nem enyésző szeretet. A szeretet, ami két vagy több embert összeköt. A SZERETETBEN HISZEK. Abban a megismerhetetlen és leírhatatlan formájában és erejében, amiről fogalmunk sincs hogy hogy, teljesen képtelenül, de képes megmenteni és mindent megváltoztatni.
Mit tennél ha egy hét múlva meghalnál?
(Szerintem semmit. És ez a nagy baj...)
Naaa, ovassatok, beszélgessünk. Remélem hasznosnak tartjátok a betűk ilyettén egymáshoz kapcsolódását.
A Nő és az ő első csókja
Sziasztok. Kicsit megpörgetjük a patakocskát, hadd fusson, hadd szaladjon a bolond...
Szerettelek volna benneteket kicsit kiszakítani covid19 minden nyomasztásából hogy álmodjatok visszafelé. Milyen volt a ti első csókotok. Emlékeztek? Jajj, én igen...., nagyon ilonás volt. Viccesen. A másodikra is- hát kész tragikomédia. A harmadik a lányaim apjáé volt. Most egyiket sem osztom meg veletek, deee cserébe hoztam nektek egy csókolózós sztorit. A tiétek is megér egy mesét, ugye? Szeretettel nektek!
Tudom: szemérmetlen vagyok. Az a jó,hogy ti viszont sosem. Pedig én ilyenről is hallottam, gondoltam gyorsan leírom, el ne vesszen a boszorkány könyvek között...
(A csodás illusztráció a nagyszerű Boba műve.
Ezt a novellát angol fordításban is érdemes megtekinteni.)
Élet és halál
Ebben a blogbejegyzésben külön szeretnék szólni a hűséges olvasóknak, főleg azoknak, akik mindig frissen szeretnék tudni, miért lehet szidni:)
Innen szeretnék eljutni veletek:
"Milyen csodálatos egy ambivalencia ez: hogy én úgy lettem az aki (vagy épp Valaki), hogy egész életemben szentül hittem, hogy nincsen bennem semmi különleges, ami ne lenne meg Másban is.De annyira hittem Bennetek, a Másikban, hogy az erőt adott, hogy szinte mindenre képes legyek."
Egészen idáig. Kérlek gyertek velem.!
"Nem az a nagy dolog, hogy ha tragédia ér, belehalsz. Az viszonylag könnyű. A valami az, hogy sorban érnek a tragédiák, és megszakad a szíved de te tovább élsz. És fel kell állnod. Ez az élet törvénye. És nem adhatod fel. Beléd van kódolva- pont mint a túlélés ösztöne – hogy győznöd is kell, a problémával szemben.
Na ez a kemény. A „meccs” folytatása.
Nincs meg bennem a feladás képessége."
Karácsonyi személyes
Néhány őszinte szó az életünkről. Kitekintő, vagy betekintő az évembe. És fotók is vannak ám a lányaimról.
Nem a reménytelenség tesz boldoggá, hanem a felesleges terhek elengedése. A nem egy életre tervezés, hanem a napok megélése, átélése és a legjobb a pillanatokban való megragadás. Elidőzni a lányaim szépségét bámulva, az illatukat magamba szívva, jajj meg nézni egy jó filmet és felidézni a pillanatait megint, találkozni a drága és szívemnek oly kedves barátaimmal, beszélgetni mindennap a testvéremmel, és felébredni finom álomból és nem munkába menni, hanem tovább aludni.
A Nő és a stigma
Ez az újabb történet egy nő életének tragédiájába enged betekintést. Habár a történet egy letűnt idő megidézésébe vezeti vissza az olvasót, ha figyelmesen követjük az eseményeket, csilingelhetnek a fejekben a vészharangok. Ki ő? Mit követett el? Ő a bűnös? Ki bünteti? S oly régi ez a történet, vagy parasztvakítás lenne minden és mindez tegnap veled történt meg és a Józsival?
Én nem tudom. Csak írtam, amit hallottam.
Kin van a skarlátbetű? S meddig az ítélkezés?
A Nő és az ő kacérsága
Kedves Olvasók! Csobog tovább az ilonapatak. Ahogy ígértem itt az első novella az Amit a nő kíván című novelláskötetemből. A novellák nem az én életemről szólnak, hanem olyan hétköznapi nőkről, akik a legegyszerűbben osztják meg velünk életük elrejtett fejezeteit. Elsőként egy szuper kiakasztó, tabudöntögető, beszólogatós, kacér, dühös, fájdalmas, őszinte háziasszony vallomását olvashatjátok. Ehhez a novellához készítettünk egy kis videót is, ami a novella végén kattintható. Lécci nézzetek rá. Ütős:)
Nemsokára jövök a következővel, addig kérlek olvassatok ilonablogot mert rólunk szól: beszélgesünk!
Én úton vagyok. Ti?
Kedves Olvasók! Ebben a részben magamról írók főként és azt szeretném megtudni, ti hasonló helyzetekben voltatok e és ha igen, miként reagáltatok. Én őszintén vallok millamilláról, meg a két térkövetelő lányomróll is. Kérlek utazzatok velem az én vonatomon.
"Ha egy filmben szerepelnék, mindig azt képzelem én vagyok, aki visszafordul a golyó ütötte sebesült miatt, aki persze meggyógyul engem meg kétszer fejbelőnek. Mondjuk a második részben (ha sori), vagy nagy mozi esetnén az első negyed órában:) Deee: visszajövök. Nem leszek a földi törvények rabja. Maradok aki voltam és legyőzöm a halált (is). Kurvára átírom a forgatókönyvet, miért is ne? 1. ez az én könyvem, 2. író vagyok ám: az én képzeletem határtalan, és dacolok míg élek, és azon is túl. Nyugodtan lehet félni tőlem. A feladás: nem játszik. Az elfogadás, na az már annál inkább. De ez önkéntes. Földi erő nem kényszeríthet rá."
Iskola para – avagy egy átlagos napunk –
anya, Dőra, előző nevelők, emlék, félelem, Hanna, hiszti, illat, iskolakezdés, íz, ragaszkodás, szeretet, verés
Kedves Olvasók. Visszatérünk kicsit eredeti írásom medrébe. Millamilláról írok nektek. Kerek egy egész napunkat írtam le így hamarjában. Ebben megélhetitek a legmagasabb és a legmélyebb pontjait is az életünknek. Mindig abban bízom, hogy Bambi már megnyugszik, de talán az iskola hozta ki belőle ezt a zsizsegést. 8 éves lesz, iskolaköteles, de emiatt még mindig olyan hatalmas hisztit csap (gondolom fél, de igazából nem tudom), hogy minden szakértőnek és velünk kapcsolatban lévőnek kijut a kirohanásokból. Bátorítjuk, és igyekszünk elhitetni vele, hogy ez élete új kalandja ez, de nektek azért bevallhatom: bennem is van félelem és szorongás rendesen. Mert hogy hétfőn. iskola on! Szorítsatok!
Én minden iskolásnak sok sikertés és megannyi új boldog pillanatot kívánok!
Kiegészítés a fiatalok botrányos viselkedéséhez
Kedves Olvasók! Előző blog bejegyzésemben kiadtam a bennem lévő frusztrációt a mai fiatalok érzéketlensége, kivagyisága, és követelőzése kapcsán. Nem beszélve arról, hogy a felnőtteknél (a szüleiknél mindenképp) sokkal okosabbak.
AZonban írnom kellett az érem másik oldaláról is. Arról az erőről, ami bennük van, arról a szeretetről, amivel engem támogatnak és a kínzóan nehéz türelmükről, hogy megvárják, hogy végre megértsem őket. El kell ismerni a fiatalok érzéseinek igazságát és valódiságát ugyanakkor a szülők nevelésének felelelőtlenségéről is beszélni kell. S ha már Hanna és Lili tekintetében személyesen írtam, mindenképp úgy illik, hogy azt is leírjam a hatalmas hullámok alatt, a mindennapjaink során, milyen a mi kapcsolatunk és milyen kötelék köt minket örökké egymáshoz. Isten kegyelméből.
Öt perc szünet – utolsó közös nyaralás-
Egy villa apartmanban vagyunk Siófokon. A szobánknak csodás terasza van kovácsoltvas korláttal. Onnan épp a gyönyörű kék vizű medencére látunk le. Biliárdasztal, jakuzzi, szauna, ping-pong asztal és egy kis ugrásra a csodás Balaton. Meseország. Kiültem a napra, néztem a felhőket és még a kezemmel is az ég felé nyújtom:
„Látnak? Most látnak engem? Most vagyok talán a legközelebb anyámhoz? Úgy szégyellem magam. Anyám ne haragudj, hogy elengedtük az öcsénk. Gyász a fejünkre.”
Nyaralunk. A lányok kihasználják a perceket és mindenben igyekszem támogatni őket.
Én bezártam magam a medence feletti kovácsolt vas terasszal rendelkező szobába, így élem túl az itteni napokat.
Ezt a bejegyzést olvashatja: angol