Ilonapatak
amit a nő kíván, blog, doktori, én, gondolkodás, hasznos, ilonapatak, írás, könyv, őszinte, szubjektív
Nincs hozzászólás
Fura dolog ez, mert a blogbejegyzéseim mindig valamilyen téma köré…
Olvass-blogot
Én úton vagyok. Ti?
Kedves Olvasók! Ebben a részben magamról írók főként és azt szeretném megtudni, ti hasonló helyzetekben voltatok e és ha igen, miként reagáltatok. Én őszintén vallok millamilláról, meg a két térkövetelő lányomróll is. Kérlek utazzatok velem az én vonatomon.
"Ha egy filmben szerepelnék, mindig azt képzelem én vagyok, aki visszafordul a golyó ütötte sebesült miatt, aki persze meggyógyul engem meg kétszer fejbelőnek. Mondjuk a második részben (ha sori), vagy nagy mozi esetnén az első negyed órában:) Deee: visszajövök. Nem leszek a földi törvények rabja. Maradok aki voltam és legyőzöm a halált (is). Kurvára átírom a forgatókönyvet, miért is ne? 1. ez az én könyvem, 2. író vagyok ám: az én képzeletem határtalan, és dacolok míg élek, és azon is túl. Nyugodtan lehet félni tőlem. A feladás: nem játszik. Az elfogadás, na az már annál inkább. De ez önkéntes. Földi erő nem kényszeríthet rá."
Iskola para – avagy egy átlagos napunk –
anya, Dőra, előző nevelők, emlék, félelem, Hanna, hiszti, illat, iskolakezdés, íz, ragaszkodás, szeretet, verés
Kedves Olvasók. Visszatérünk kicsit eredeti írásom medrébe. Millamilláról írok nektek. Kerek egy egész napunkat írtam le így hamarjában. Ebben megélhetitek a legmagasabb és a legmélyebb pontjait is az életünknek. Mindig abban bízom, hogy Bambi már megnyugszik, de talán az iskola hozta ki belőle ezt a zsizsegést. 8 éves lesz, iskolaköteles, de emiatt még mindig olyan hatalmas hisztit csap (gondolom fél, de igazából nem tudom), hogy minden szakértőnek és velünk kapcsolatban lévőnek kijut a kirohanásokból. Bátorítjuk, és igyekszünk elhitetni vele, hogy ez élete új kalandja ez, de nektek azért bevallhatom: bennem is van félelem és szorongás rendesen. Mert hogy hétfőn. iskola on! Szorítsatok!
Én minden iskolásnak sok sikertés és megannyi új boldog pillanatot kívánok!
Kiegészítés a fiatalok botrányos viselkedéséhez
Kedves Olvasók! Előző blog bejegyzésemben kiadtam a bennem lévő frusztrációt a mai fiatalok érzéketlensége, kivagyisága, és követelőzése kapcsán. Nem beszélve arról, hogy a felnőtteknél (a szüleiknél mindenképp) sokkal okosabbak.
AZonban írnom kellett az érem másik oldaláról is. Arról az erőről, ami bennük van, arról a szeretetről, amivel engem támogatnak és a kínzóan nehéz türelmükről, hogy megvárják, hogy végre megértsem őket. El kell ismerni a fiatalok érzéseinek igazságát és valódiságát ugyanakkor a szülők nevelésének felelelőtlenségéről is beszélni kell. S ha már Hanna és Lili tekintetében személyesen írtam, mindenképp úgy illik, hogy azt is leírjam a hatalmas hullámok alatt, a mindennapjaink során, milyen a mi kapcsolatunk és milyen kötelék köt minket örökké egymáshoz. Isten kegyelméből.
Öt perc szünet – utolsó közös nyaralás-
Egy villa apartmanban vagyunk Siófokon. A szobánknak csodás terasza van kovácsoltvas korláttal. Onnan épp a gyönyörű kék vizű medencére látunk le. Biliárdasztal, jakuzzi, szauna, ping-pong asztal és egy kis ugrásra a csodás Balaton. Meseország. Kiültem a napra, néztem a felhőket és még a kezemmel is az ég felé nyújtom:
„Látnak? Most látnak engem? Most vagyok talán a legközelebb anyámhoz? Úgy szégyellem magam. Anyám ne haragudj, hogy elengedtük az öcsénk. Gyász a fejünkre.”
Nyaralunk. A lányok kihasználják a perceket és mindenben igyekszem támogatni őket.
Én bezártam magam a medence feletti kovácsolt vas terasszal rendelkező szobába, így élem túl az itteni napokat.
Túl korai megemlékezés – Nótár József, élt 33 évet –
Nótár József.
33 éves. Cigány. Kovács Ilona első fiú gyermeke. Négy nővér, egy hug, és egy öcsi testvére. Báttya a mi 9 gyermekünknek és megannyi rokon gyerek unokabáttya is. Az volt az álma hogy repper legyen. Jól tolta. Pestre akart költözni. Nagy gondolkodó volt. Imádott beszélni. Mindig szeretett és ki is fejezte azt. Képes volt a megbocsátásra, ami nagyon kevesek kiváltsága.
Egy fejezetet magamnak szentelek -a voltam és a leszek között félúton –
18 évesen megismertem a leendő férjem, 20 évesen teherbe estem, 21 és 24 évesen szültem, 33 évesen (14 év házasság után, ne számoljatok) elváltam. Mára van egy 17 és egy 15 éves nagylányom. És majd 1 éve kaptam egy 6 éves kislányt.
Úgy alakult, hogy életemben először 38 évesen merem magamban érezni, hogy független nő vagyok. Az életemben most két fókuszpont van. A lányaim: Hannus, Lili és az ajándékba kapott kiscsillag. És végre megjelenek én is. Ismét kitalálom magam. Drukkoljatok!
A nagy beszélgetés
Ebben a részben arról írok nektek, hogy csillaggal kapcsolatban holtpontra vagy végpontra érkeztünk el. Írok a hogyan továbbokról és a mi lesz majdokról, a nagy beszélgetésről, ami változásokat hozott az életünkben. Mérfölkövekről. És a pszihológussal folytatott diskurzusokba is beavatlak titeket, miközben a tőletek kapott tanácsokat is beépítem a mondanivalómba, mert nagyon s értékesek számomra. Olvassatok ilonablogot, most a nevelőszülőség nehézségeiről és örömeiről...
Hitvallások “a dolgokról” Avagy, hogy van ez “mi” nálunk, meg “mi” nálunk:)
Szóval először is: a hajam rózsaszín lett. Részlegesen. Legalább. Mert…
Három lány anyja vagyok, nem vallhatok kudarcot!
Családdá válunk Csillagom kezd megnyugodni nálunk. Úgy értem elkezdődött nála…
Kórházi rémtörténetek 2. “Pont beleléptem az ütésbe”
Lili a 15 éves lányom mandulaműtétje – ahogy már mondtam…
Kórházi rémtörténetek 1. Anyák helyett gyámok a kórházban
Tíz napja műtötték meg Lilit. Aznap behoztak egy vele korú…
Ezt a bejegyzést olvashatja: angol