Kedves Olvasók! Előző blog bejegyzésemben kiadtam a bennem lévő frusztrációt a mai fiatalok érzéketlensége, kivagyisága, és követelőzése kapcsán. Nem beszélve arról, hogy a felnőtteknél (a szüleiknél mindenképp) sokkal okosabbak. AZonban írnom kellett az érem másik oldaláról is. Arról az erőről, ami bennük van, arról a szeretetről, amivel engem támogatnak és a kínzóan nehéz türelmükről, hogy megvárják, hogy végre megértsem őket. El kell ismerni a fiatalok érzéseinek igazságát és valódiságát ugyanakkor a szülők nevelésének felelelőtlenségéről is beszélni kell. S ha már Hanna és Lili tekintetében személyesen írtam, mindenképp úgy illik, hogy azt is leírjam a hatalmas hullámok alatt, a mindennapjaink során, milyen a mi kapcsolatunk és milyen kötelék köt minket örökké egymáshoz. Isten kegyelméből.