Ebben a blogbejegyzésben külön szeretnék szólni a hűséges olvasóknak, főleg azoknak, akik mindig frissen szeretnék tudni, miért lehet szidni:) Innen szeretnék eljutni veletek: "Milyen csodálatos egy ambivalencia ez: hogy én úgy lettem az aki (vagy épp Valaki), hogy egész életemben szentül hittem, hogy nincsen bennem semmi különleges, ami ne lenne meg Másban is.De annyira hittem Bennetek, a Másikban, hogy az erőt adott, hogy szinte mindenre képes legyek." Egészen idáig. Kérlek gyertek velem.! "Nem az a nagy dolog, hogy ha tragédia ér, belehalsz. Az viszonylag könnyű. A valami az, hogy sorban érnek a tragédiák, és megszakad a szíved de te tovább élsz. És fel kell állnod. Ez az élet törvénye. És nem adhatod fel. Beléd van kódolva- pont mint a túlélés ösztöne – hogy győznöd is kell, a problémával szemben. Na ez a kemény.  A „meccs” folytatása. Nincs meg bennem a feladás képessége."