Egy villa apartmanban vagyunk Siófokon. A szobánknak csodás terasza van kovácsoltvas korláttal. Onnan épp a gyönyörű kék vizű medencére látunk le. Biliárdasztal, jakuzzi, szauna, ping-pong asztal és egy kis ugrásra a csodás Balaton. Meseország. Kiültem a napra, néztem a felhőket és még a kezemmel is az ég felé nyújtom: „Látnak? Most látnak engem? Most vagyok talán a legközelebb anyámhoz? Úgy szégyellem magam. Anyám ne haragudj, hogy elengedtük az öcsénk. Gyász a fejünkre.” Nyaralunk. A lányok kihasználják a perceket és mindenben igyekszem támogatni őket. Én bezártam magam a medence feletti kovácsolt vas terasszal rendelkező szobába, így élem túl az itteni napokat.